Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának:
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.
A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta a lányt. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort: „Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tiéd lettek, az enyémek voltak.”
Az élet ajándék.
• Mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.
• Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.
• Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.
• Mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar mentek el a másvilágra.
• És amikor gyötrő gondolatok rosszkedvűvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz.
L. Házi Magdolna
Zöld Újság, 2011. január