Azoknak a drága embereknek tettem fel ide a képeket, akik olvasták vagy olvassák a könyvet. Azért, hogy még szemléletesebb legyen a történet. Természetesen nem „dokumentáltunk” fotókkal mindent, de amit sikerült elkapnunk,
azt itt megszemlélhetitek. Itt nem írok bővebb magyarázatot, hiszen mindezekről olvashattok a könyvemben.
Jó szórakozást kívánok.
-
Kezdjük mindjárt az elején. 1993. november: A pocakom, 4 nappal Zoltánom születése előtt. A következő képen az első alternatív „gyógyulásunk” látható. -
1994. december: Szilvi, Zoltánom talp reflexzónáinak a masszírozása közben. Neki köszönhetjük „kicsi” fiam gyógyulását, és az utat, az alternatív gyógyászat irányába. -
1995. augusztus: Még két hét van Péterem megszületéséig. Sajnos a kép nem adja vissza azt az erőfeszítést, ami kellett ennek a pocaknak a megmozdításához. Ez természetesen a további két hétben, napról napra fokozódott. -
1996. január: Íme néhány fotó, ami bizonyítja, hogy Péterem mindig nagyon vigyázott magára, (tudod, belőle csak egy van, a többiek meg sokan vannak). -
Még a térdét sem akarta letenni a földre mászás közben, nehogy véletlenül elkopjon. -
1998 nyara: Ugyan még van néhány hét Katica megérkeztéig, de mi már nagyon vártuk Őt. -
1998. szeptember: Végre együtt a család! Nóri, Zoltán, Péter, Katica. Ők, a mi gyönyörűségeink de már majdnem 12 évvel „idősebbek”. Még jó, hogy csak ők nőnek, mi meg nem öregszünk! -
1999 Katica és Péter is ezzel a módszerrel szerzett meg mindent, amit nem ért el. -
2000. szeptember: Kedvesem Dániában, Legoland-ben éppen Dart Vader-rel küzd meg. Természetesen a Kedvesem győzött!!! -
2002 júliusa: Katicám, „küllő-bekapta” lába kényszerpihenőre fogja a drága gyermeket, több-kevesebb sikerrel! -
-
-
2002. augusztus 10.-e!!! A kutyaharapás estéje. -
A képen „nyálas kutya”, alias Hektor látható, aki megkóstolta Katica fejét és arcát néhány perccel a fotózás után. Ugye milyen szépen megtermett jószág! -
Képzelheted, mit éreztem a történtek alatt és után. -
Azóta sajnos már jobblétre szenderült ez a kutyus. -
Katica és Péter nagyon szereti az állatokat, a képeken ők simogatják és etetik Hektort. -
2002. augusztus 13. itt már hazaérkezésünk után. -
És a seb begyulladása előtt látható a gyönyörű kis hős!!! -
Néhány fotó a gumigyerekről, vagyis Péteremről: -
Ezeket a fotókat csak azért tettem be, mert a könyvből nem derül ki, hogy az „Ötödik elem”, alias TÖKÉLETES, vagyis Péterem hihetetlenül gumiszerű izületekkel rendelkezik. -
Amikor kicsi volt, és ölbe vette valaki, egyszer csak azt vette észre, hogy Péterem kifolyik az öléből, karjai közül. -
Ilyenkor mindenki megdöbbent, majd röhögőgörcsben tört ki. -
Képzeld el, hogy fogsz egy gyermeket az öledben, akinek olyan lazák az izületei, hogy képes szó szerint kifolyni a kezedből! Egyszer csak volt-nincs gyerek. Vicces volt. -
Amikor megszületett, és az orvos megnézte, hogy mennyire kötöttek a csípőizületei, döbbenten tapasztalta, hogy minden ellenállás nélkül a vizsgálóasztalra tudta fektetni Péter felhúzott, talpánál összefogott combocskáit. -
Képzelheted, mekkora volt a döbbenet! -
Ez a „tehetsége” máig is megmaradt, pedig nem nagyon büszke rá. Ez van! -
2003 őszén Katica, mint kis balerina. Nagyon élvezte. -
Ugyanezen ősz szeptemberében készült ez a fotó, melyen Katica megkapta, azt a táblát, amin rengeteg „hieroglifa” később, pedig betű ékeskedett Katica jóvoltából. Mint írtam a könyvben, Katicát roppant módon lekötötte a betűk „rajzolása”. -
2004 nyarán: Megkapták gyermekeink a hörcsögjeiket. -
Jól nézd meg!!! -
Azok az apró, kis szőrgombócok a gyerekek kezeiben, -
,vagy a szivacson. Hát nem cukik? -
Amelyik Katica kezében van, az okozta a gyönyörűségem allergiáját!!! Konkrétan: ennek a hörcsögnek az elvesztése, vagyis elpusztulása volt a KONFLIKTUS, így az allergia okozója!!! -
2005. szeptember 1. Katica első napja az iskolában. Roppant büszke volt önmagára, hogy ő már iskolás. -
2005. Péterem egyetlen „nagyobb” balesete. A fényképen nem látszik olyan borzasztónak a sebesülés, de hidd el élőben brutális volt. Az egész arca, szeme, szája óriásira duzzadt mire az iskolából hazaért. -
2006 év végén: Egy tuti ajándékot készítettünk a Húgom lányának a születésnapjára. Volt otthon egy nagy faláda, amelyiknek nyitott volt az eleje. Így azt megcsináltuk egy szuper, gondozást nem igénylő vízmentes akváriumnak. Menő, mi? -
2007 februárja: néhány kedves fotó Katica csalánkiütéseiről. -
Ami miatt megírtam a könyvet, ezzel segítve allergiás embertársaimat, mintegy bíztatva, hogy ne adják fel, csak a megfelelő utat kell megtalálni. -
Az, pedig természetesen nem más, mint az Új Medicina. -
2007. április eleje: Íme, a Gyógyító nyuszi, Mira. -
Ugye milyen cuki?! -
Nincs az az ember, aki egy ilyen tüneménytől ne gyógyulna meg! -
Hát Katica is így tett. -
Ha a hörire azt mondtam, hogy ő okozta (persze átvitt értelemben) Katica allergiáját, akkor itt azt kell mondanom, vagyis írnom, hogy Mira volt az, aki meggyógyította. -
Természetesen ez is csak átvitt értelemben, hiszen Katica volt az, aki rendbe tette a testét. -
-
2007 őszén: A gyermekeink első, és sajnos egyben utolsó BATIZADO-ja, vagyis övvizsgája. -
Emlékszel a „Gyógyító capoeirára”? -
Na, itt láthatod, hogy milyen fantasztikus sport ez. -
Fantasztikus mesterek, tanítók, szép ruha, nagy felhajtás, gyönyörű helyen, és mindez a gyermekeknek, hiszen a BATIZADO, az egy három napos örömünnep. -
-
-
Itt kapják meg a megérdemelt színű övet, és őket ünneplik három napig. -
-
-
-
-
-
Capoeira, autentikus zene, ének, és buli kíséretében. -
-
Egy farsangi bál: Kedvesem nagyon sokat (pontosan 2 hetet) dolgozott ezen a Kentaur jelmezen. -
Mindenki a csodájára járt. -
Kirándulásainkból néhány fénykép: -
Túl sokat nem teszek fel, mert hullára unnád magadat, de néhánynak itt a helye, bizonyítandó, hogy tényleg bejártuk az országot a három csemetével. -
Már ameddig el tudtunk jutni autó nélkül úgy, hogy estig hazaérjünk. -
-
-
-
-
-
-
-
Mellesleg elárulhatom Neked, hogy öt hónapja, megvettük életünk első autóját, és mondhatom: ÉLVEZZÜK!!! -
Egy kis Tai chi a végére -
Sokan azt sem tudják, hogy eszik-e, vagy isszák ezt a „sportot”. Hát, sem nem eszik, sem nem isszák! Viszont, nagyon jót tesz a testnek, és a léleknek, no meg az energiáknak. -
Ennyit gondoltam, kiegészítésnek a könyv mellé. Remélem, jól szórakoztál a képek nézése közben, és talán egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. -
-
Minden jót kívánok az életedhez, és legalább ilyen boldog és egészséges családot, mint a miénk. Remélem, egyszer találkozunk személyesen is. Addig is: MILLIÓ PUSZA!!!
