Azoknak a drága embereknek tettem fel ide a képeket, akik olvasták vagy olvassák a könyvet. Azért, hogy még szemléletesebb legyen a történet. Természetesen nem „dokumentáltunk” fotókkal mindent, de amit sikerült elkapnunk,
azt itt megszemlélhetitek. Itt nem írok bővebb magyarázatot, hiszen mindezekről olvashattok a könyvemben.
Jó szórakozást kívánok.
- Kezdjük mindjárt az elején. 1993. november: A pocakom, 4 nappal Zoltánom születése előtt. A következő képen az első alternatív „gyógyulásunk” látható.
- 1994. december: Szilvi, Zoltánom talp reflexzónáinak a masszírozása közben. Neki köszönhetjük „kicsi” fiam gyógyulását, és az utat, az alternatív gyógyászat irányába.
- 1995. augusztus: Még két hét van Péterem megszületéséig. Sajnos a kép nem adja vissza azt az erőfeszítést, ami kellett ennek a pocaknak a megmozdításához. Ez természetesen a további két hétben, napról napra fokozódott.
- 1996. január: Íme néhány fotó, ami bizonyítja, hogy Péterem mindig nagyon vigyázott magára, (tudod, belőle csak egy van, a többiek meg sokan vannak).
- Még a térdét sem akarta letenni a földre mászás közben, nehogy véletlenül elkopjon.
- 1998 nyara: Ugyan még van néhány hét Katica megérkeztéig, de mi már nagyon vártuk Őt.
- 1998. szeptember: Végre együtt a család! Nóri, Zoltán, Péter, Katica. Ők, a mi gyönyörűségeink de már majdnem 12 évvel „idősebbek”. Még jó, hogy csak ők nőnek, mi meg nem öregszünk!
- 1999 Katica és Péter is ezzel a módszerrel szerzett meg mindent, amit nem ért el.
- 2000. szeptember: Kedvesem Dániában, Legoland-ben éppen Dart Vader-rel küzd meg. Természetesen a Kedvesem győzött!!!
- 2002 júliusa: Katicám, „küllő-bekapta” lába kényszerpihenőre fogja a drága gyermeket, több-kevesebb sikerrel!
- 2002. augusztus 10.-e!!! A kutyaharapás estéje.
- A képen „nyálas kutya”, alias Hektor látható, aki megkóstolta Katica fejét és arcát néhány perccel a fotózás után. Ugye milyen szépen megtermett jószág!
- Képzelheted, mit éreztem a történtek alatt és után.
- Azóta sajnos már jobblétre szenderült ez a kutyus.
- Katica és Péter nagyon szereti az állatokat, a képeken ők simogatják és etetik Hektort.
- 2002. augusztus 13. itt már hazaérkezésünk után.
- És a seb begyulladása előtt látható a gyönyörű kis hős!!!
- Néhány fotó a gumigyerekről, vagyis Péteremről:
- Ezeket a fotókat csak azért tettem be, mert a könyvből nem derül ki, hogy az „Ötödik elem”, alias TÖKÉLETES, vagyis Péterem hihetetlenül gumiszerű izületekkel rendelkezik.
- Amikor kicsi volt, és ölbe vette valaki, egyszer csak azt vette észre, hogy Péterem kifolyik az öléből, karjai közül.
- Ilyenkor mindenki megdöbbent, majd röhögőgörcsben tört ki.
- Képzeld el, hogy fogsz egy gyermeket az öledben, akinek olyan lazák az izületei, hogy képes szó szerint kifolyni a kezedből! Egyszer csak volt-nincs gyerek. Vicces volt.
- Amikor megszületett, és az orvos megnézte, hogy mennyire kötöttek a csípőizületei, döbbenten tapasztalta, hogy minden ellenállás nélkül a vizsgálóasztalra tudta fektetni Péter felhúzott, talpánál összefogott combocskáit.
- Képzelheted, mekkora volt a döbbenet!
- Ez a „tehetsége” máig is megmaradt, pedig nem nagyon büszke rá. Ez van!
- 2003 őszén Katica, mint kis balerina. Nagyon élvezte.
- Ugyanezen ősz szeptemberében készült ez a fotó, melyen Katica megkapta, azt a táblát, amin rengeteg „hieroglifa” később, pedig betű ékeskedett Katica jóvoltából. Mint írtam a könyvben, Katicát roppant módon lekötötte a betűk „rajzolása”.
- 2004 nyarán: Megkapták gyermekeink a hörcsögjeiket.
- Jól nézd meg!!!
- Azok az apró, kis szőrgombócok a gyerekek kezeiben,
- ,vagy a szivacson. Hát nem cukik?
- Amelyik Katica kezében van, az okozta a gyönyörűségem allergiáját!!! Konkrétan: ennek a hörcsögnek az elvesztése, vagyis elpusztulása volt a KONFLIKTUS, így az allergia okozója!!!
- 2005. szeptember 1. Katica első napja az iskolában. Roppant büszke volt önmagára, hogy ő már iskolás.
- 2005. Péterem egyetlen „nagyobb” balesete. A fényképen nem látszik olyan borzasztónak a sebesülés, de hidd el élőben brutális volt. Az egész arca, szeme, szája óriásira duzzadt mire az iskolából hazaért.
- 2006 év végén: Egy tuti ajándékot készítettünk a Húgom lányának a születésnapjára. Volt otthon egy nagy faláda, amelyiknek nyitott volt az eleje. Így azt megcsináltuk egy szuper, gondozást nem igénylő vízmentes akváriumnak. Menő, mi?
- 2007 februárja: néhány kedves fotó Katica csalánkiütéseiről.
- Ami miatt megírtam a könyvet, ezzel segítve allergiás embertársaimat, mintegy bíztatva, hogy ne adják fel, csak a megfelelő utat kell megtalálni.
- Az, pedig természetesen nem más, mint az Új Medicina.
- 2007. április eleje: Íme, a Gyógyító nyuszi, Mira.
- Ugye milyen cuki?!
- Nincs az az ember, aki egy ilyen tüneménytől ne gyógyulna meg!
- Hát Katica is így tett.
- Ha a hörire azt mondtam, hogy ő okozta (persze átvitt értelemben) Katica allergiáját, akkor itt azt kell mondanom, vagyis írnom, hogy Mira volt az, aki meggyógyította.
- Természetesen ez is csak átvitt értelemben, hiszen Katica volt az, aki rendbe tette a testét.
- 2007 őszén: A gyermekeink első, és sajnos egyben utolsó BATIZADO-ja, vagyis övvizsgája.
- Emlékszel a „Gyógyító capoeirára”?
- Na, itt láthatod, hogy milyen fantasztikus sport ez.
- Fantasztikus mesterek, tanítók, szép ruha, nagy felhajtás, gyönyörű helyen, és mindez a gyermekeknek, hiszen a BATIZADO, az egy három napos örömünnep.
- Itt kapják meg a megérdemelt színű övet, és őket ünneplik három napig.
- Capoeira, autentikus zene, ének, és buli kíséretében.
- Egy farsangi bál: Kedvesem nagyon sokat (pontosan 2 hetet) dolgozott ezen a Kentaur jelmezen.
- Mindenki a csodájára járt.
- Kirándulásainkból néhány fénykép:
- Túl sokat nem teszek fel, mert hullára unnád magadat, de néhánynak itt a helye, bizonyítandó, hogy tényleg bejártuk az országot a három csemetével.
- Már ameddig el tudtunk jutni autó nélkül úgy, hogy estig hazaérjünk.
- Mellesleg elárulhatom Neked, hogy öt hónapja, megvettük életünk első autóját, és mondhatom: ÉLVEZZÜK!!!
- Egy kis Tai chi a végére
- Sokan azt sem tudják, hogy eszik-e, vagy isszák ezt a „sportot”. Hát, sem nem eszik, sem nem isszák! Viszont, nagyon jót tesz a testnek, és a léleknek, no meg az energiáknak.
- Ennyit gondoltam, kiegészítésnek a könyv mellé. Remélem, jól szórakoztál a képek nézése közben, és talán egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz.
- Minden jót kívánok az életedhez, és legalább ilyen boldog és egészséges családot, mint a miénk. Remélem, egyszer találkozunk személyesen is. Addig is: MILLIÓ PUSZA!!!
