Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

    Egyik olaszóra során,
    Ím a kérdés felmerült:
    Hogy milyen nyelv ez a magyar, 
    Európába hogy került?

    Elmeséltem, ahogy tudtam, 
    Mire képes a magyar.
    Elmondtam, hogy sok, sok rag van, 
    S hogy némelyik mit takar,

    És a szókincsben mi rejlik, 
    A rengeteg árnyalat,
    Példaként vegyük csak itt:
    Ember, állat hogy halad?

    Elmondtam, hogy mikor járunk, 
    Mikor mondom, hogy megyek.
    Részeg, hogy dülöngél nálunk, 
    S milyen, ha csak lépdelek. 

    Miért mondom, hogy botorkál
    Gyalogol, vagy kódorog,
    S a sétáló szerelmes pár,
    Miért éppen andalog?

    A vaddisznó, hogy ha rohan, 
    Nem üget, de csörtet - és
    Bár alakra majdnem olyan, 
    Miért más a törtetés?

    Mondtam volna még azt is hát,
    Aki fut, miért nem lohol?
    Miért nem vág, ki mezőn átvág,
    De tán vágtat valahol.

    Aki tipeg, miért nem libeg, 
    S ez épp úgy nem lebegés, --
    Minthogy nem csak sánta biceg,
    S hebegés nem rebegés!

    Mit tesz a ló, ha poroszkál,
    Vagy pedig, ha vágtázik?
    És a kuvasz, ha somfordál,
    Avagy akár bóklászik.

    Lábát szedi, aki kitér, 
    A riadt őz elszökell. 
    Nem ront be az, aki betér . . .
    Más nyelven, hogy mondjam el?

    Jó lett volna szemléltetni,
    Botladozó mint halad,
    Avagy milyen őgyelegni?
    Egy szó - egy kép - egy zamat!

    Aki "slattyog", miért nem "lófrál"? 
    Száguldó hová szalad? 
    Ki vánszorog, miért nem kószál?
    S aki kullog, hol marad?

    Bandukoló miért nem baktat?
    És ha motyog, mit kotyog,
    Aki koslat, avagy kaptat, 
    Avagy császkál és totyog?

    Nem csak árnyék, aki suhan, 
    S nem csak a jármű robog,
    Nem csak az áradat rohan,
    S nem csak a kocsi kocog.

    Aki cselleng, nem csatangol, 
    Ki "beslisszol" elinal, 
    Nem "battyog" az, ki bitangol,
    Ha mégis: a mese csal! 

    Hogy a kutya lopakodik,
    Sompolyog, majd meglapul,
    S ha ráförmedsz, elkotródik.
    Hogy mondjam ezt olaszul? 

    Másik, erre settenkedik, 
    Sündörög, majd elterül.
    Ráripakodsz, elódalog,
    Hogy mondjam ezt németül? 

    Egy csavargó itt kóborol,
    Lézeng, ődöng, csavarog,
    Lődörög, majd elvándorol,
    S többé már nem zavarog.

    Ám egy másik itt tekereg, 
    -- Elárulja kósza nesz -
    Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
    Franciául, hogy van ez? 

    S hogy a tömeg miért özönlik,
    Mikor tódul, vagy vonul,
    Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
    Hogy mondjam ezt angolul?

    Aki surran, miért nem oson,
    Vagy miért nem lépeget? 
    Mindezt csak magyarul tudom, 
    S tán csak magyarul lehet. . ..!