Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer  a barátjának:

- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.

Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.

A fiú megkérdezte:

- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?

A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta a  lányt. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.

A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort: „Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tiéd lettek, az enyémek voltak.”

 

Az élet ajándék.

• Mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.

• Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.

• Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.

• Mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar mentek el a másvilágra.

• És amikor gyötrő gondolatok rosszkedvűvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz.

 

L. Házi Magdolna

Zöld Újság, 2011. január

 

Share/Save/Bookmark