Ha valamikor, hát a nyári időszakban igazán arat a kozmetikai ipar.  Vigyázz a bőrödre, a szád higiéniájára, a fogadra, a hajadra, a körmödre, a lábadra, no és persze minden más intim helyekre, amelyeken ilyenkor könnyebben megtelepednek a nem kívánt gombák, kelések, fekélyek! Leégsz és felégsz. A hajad töredezik, a lábad gombásodik, megizzadsz és büdös leszel. De mindenre van gyógyír. Használd ezt a dezodort, krémet stb., s ha igazán „igényes” vagy, inkább azt, s ha még szánsz rá háromezerrel többet, akkor huszonnégy órán át megvédheted magad ettől vagy attól, a másik ember által hordozott kellemetlenségtől, vagy kosztól, pattanástól, kínos bűztől. Izzadni meg egyenesen bűn. Hát, hogy is néz ki, ha valaki a melegben izzad. Elképesztő!

Az agyunkba vasalt napi reklámadag után a test és a szellem szinte már külön „életet él”, hogy a lélekről már ne is szóljunk. Soha ennyit nem foglalkozott az ember a külsejével, mint manapság. Már-már egy kívül-belül fertőtlenített, illathordozó szerzetté válik, aki borotvál, ken, pakolást készít, radíroz, s mindezekhez ezernyi kozmetikumot használ. A nők borotválkoznak, a férfiak szájfényt használnak, lassan már a nemeket megkülönböztető jegyek ezen a szinten (is) összemosódnak. Egy nemrégen látott férfiszépségverseny meg egyenesen megijesztett, amikor tépett szemöldökű, borotvált mellű fiúk járkáltak föl s alá a kifutón.
Hányan tudhatják még milyen tapintású egy normális, tiszta emberi bőr, s főleg milyen az illata? Már a kicsi babákat is ilyen-olyan kendők és habok, öblítők és balzsamok veszik körül, s a gyermeknek nincs módjában megismerni saját szagát. A médiumok nemcsak üres, tartalmatlan, bugyuta mesékkel, hanem idétlen reklámjaikkal is bombázzák a cseperedő gyerekeket. A teljes sterilitást és szagmentességet, mint elérendő, idealizált világot plántálják a gyerekekbe. Azt közvetítik, hogy a normális emberi szagok egyenlőek a tisztátalansággal. Az a reklám is ezt sulykolja, amelyben szagtalanító nélkül már kakálni sem akar a gyerek. Milyen ez a világ? Hamis, idealizált. Egyen világ. Képzeljük el, hogy minden otthonban rózsa és sárgadinnye illat van. Kizárva minden sajátos, csak az adott családra jellemző illat. 
Különben is a lakásunk valóságos baktériumtanya, gombafészek, fertő, sikáló, csírátlanító és dörzsölő szerek nélkül. De ha ezt vagy azt a súrolót használjuk, az még aztán a legeslegbelsőbb sarokban is öl, sőt még ott is, ahol nem gondolnánk, a legeslegapróbb élősködőnek is vége. Vége. Igen, aztán vége annak a barátságos kis egyensúlynak, egészséges szimbiózisnak is, amit ezek a helyes bacik és a mi együttélésünk jelenthet. Sokszor jut eszembe: vajon Teréz anya milyen szert használhatott, amikor a leprások kezét és arcát simogatta? Én nem láttam egy alkalommal sem, hogy védőmaszkot, vagy gumikesztyűt viselt volna. Az ő „szere” nem kapható boltban, ami az ő védekező eszköze volt, egyetlen kozmetikai és háztartási katalógusban sem található. Az pedig az a belső tisztaság, hatalmas szeretet, és rombolhatatlan lelki béke, amellyel csak nagyon kevesen rendelkeznek. 
A szenny, ami lassan és súlyosan önt el bennünket, nem annyira kívül, hanem inkább belül ront rajtunk. A tudatunkat, lelkünket piszkítja: ezek az irigység, harag, a trágárság, a rosszindulat. Ez a piszok nem szüntethető meg fertőtlenítőszerrel. A szellemi és lelki tisztaságot mindenkinek magának kell megtalálnia. „A belső jobbulás a külsővel együtt jó s kedves Isten előtt, de a külső belső nélkül kedvetlen: mert Isten nem a külső, hanem a belső munkáiról mérsékli az embert.” Köleséri Sámuel orvos teológus gondolatai ezek, amelyek több mint négyszáz év távlatából máig érvényesek. Súroljunk hát, – de belül is!                                   Tóth Katalin

 

Zöld Újság, 2009. augusztus

Share/Save/Bookmark