... A TEST - SZELLEM - LÉLEK Hármas Szent Egységében élünk. A gyógyítás annyit jelent, mint az egész-séget visszaállítani, megteremteni az emberekben. Ha bármelyik egység megsérül, felborul az egyensúly és bekövetkezik a betegség. A gyógyítást már a kezdetektől megelőzéssel lehet indítani. Nincs szükség nagy csodákra, ha egyszerűen a szívünkre hallgatunk, a célunk felé tartunk határozottan és öntudatosan, szeretettel vagyunk egymás iránt, elfogadjuk és együtt élünk a Teremtéssel, a természettel.
Olyan egyszerű feladatot kaptunk az Istentől: „Szeressétek egymást!”
Ennyi. Nem egy bonyolult képlet.
Mindenki képes rá, így vagyunk megteremtve, így születtünk. Néha nehéz megtartani, de folyamatosan törekedni kell rá.

Az egészség, a gyógyulás apró egyszerű dolgokban van elrejtve mindennapjainkban. Nem is kell messzire menni érte. Mindent elénk raktak, mindenünk megvan, ami szükséges. Csak az irigység, a gyűlölet, a féltékenység az, ami nem engedi, hogy észrevegyük ezt, ami megöl minket.
Tökéletesre vagyunk teremtve.
Olyannyira tökéletesre, hogy képesek vagyunk saját magunkat és környezetünket is elpusztítani.
A betegség legnagyobb forrása a félelem. Félünk, mert nem ismerjük az egész­séget, fél-elemben vagyunk, reflexszerűen védekezünk, megromlunk. Az fél, akinek nincs háttere, nincsen gyökere, nincsen múltja, nincsen családja, nincs akit szerethet és nincs aki szeresse. Vissza kell fordítanunk az emberek gondolkozását az örök igazság felé: egymásért élünk! Ha mindenki a másikért élne, még mindig a Paradicsomban lennénk. Ha mindenki a másikért élne, nem lenne ennyi betegség, nem lenne ennyi válás, nem lenne ennyi rákos, nem lenne ennyi felesleges pótcselekvés, nem lenne politika, nem lenne kis Magyarország, nem lenne világháború... De persze az ingának is ki kell lengenie ahhoz, hogy beálljon az egyensúlyi helyzetébe. Eleget lengedeztünk, lassan itt lenne az ideje, hogy mi is egyensúlyba kerüljünk!
Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy árnyék nélkül nincsen fény! Tehát ahhoz, hogy fény legyen, kell az árnyék is. Szükség van rá. Az egyensúly nemcsak csupa „JÓ”-ból áll. Az egyensúlyban benne van a tévút, a tévhit, a félrelépés is. Egységben a kétség... Csupán az arány az, ami nem mindegy! Árnyék mindig is volt, mindig is lesz ... de érdekes, hogy a fény be tudja teríteni az árnyékot, de az árnyék nem tud rátelepedni a fényre! Ezt kéne tudatosítanunk magunkban.
Mert minden jó, ha jó a vége! 
Rónaszéki Álmos

Zöld Újság, 2008. december

Share/Save/Bookmark