sdc10714_f_kicsi

2012. 03. 20. Az indulásunk napja. Nagy izgalommal készültünk az utazás előtti héten, hiszen a nagy Hamer doktorhoz igyekeztünk.

Azt hiszem, joggal mondhatom, hogy életem egyik legjelentősebb állomásához érkeztem. Arról nem is beszélve, hogy még sohasem ültem repülőn. Szóval, tetőfokára hágott az izgalom március 20.-ára. Reggel a Kelemen majorságba mentünk, hogy felvegyük Juliékat. Onnan máris a reptér fele vettük az irányt mi négyen (Juli, Gyuri, a Kedvesem és én), ahol egy baleset miatt lezárták a gyorsforgalmi utat. Egy-két másodpercen múlott, hogy időben odaérjünk. Hál’ istennek, az égiek velünk voltak, így gond nélkül szálltunk fel a repülőre. Életem első repülésére készültem nagy izgalommal!

 

Még nem sejtettem, hogy milyen bátor vagyok, hogy félelem nélkül vártam a nagy élményt. Aztán, amikor a „nagy madár” elkezdett felszállni, döbbenten vettem észre, hogy igen lassan haladunk. Persze, tudom, hogy minden relatív, de akkor is gyorsabbnak gondoltam a repülés sebességét. Amikor elértük az utazási magasságot, akkor enyhe pánik fogott el, hogy ez a nagy fémszerkezet, mi a fenétől marad fent az égen. Szerencsére ez csak néhány pillanatig tartott. Gyönyörű, csodaszép látvány fogadott a felhők között és fölött. Amszterdamban átszálltunk egy másik gépre, azon már „gyakorlottabb” voltam.

Oslóba érve vonattal folytattuk az utunkat, majd két órával később (22,30-kor) Sandefjordban Hamer doktor fogadott minket!!! Már eddig is sok élmény ért bennünket, de ez felülmúlta mindet! Maga Hamer doktor jött ki elénk az állomásra a sűrű sötét éjszakában!!! Hihetetlen érzés fogott el. Ez a nagy Ember, az éjszakai alvás helyett értünk jött. El szeretett volna vinni bennünket enni, de mi mondtuk, hogy nem vagyunk éhesek, így egy frissen facsart narancslére invitálta meg a társaságunkat.

Éjfél után elvitt a szállásunkra, ahol búcsúzás előtt megbeszéltük, hogy reggel jön értünk és elvisz reggelizni. Mi elfoglaltuk a szállásunkat, lemostuk a hosszú út porát (16 órás utunk volt otthonról Sandefjordig) és már aludtunk is.

 

2012. március 21.-én reggel jött is Dr. Hamer, de annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy a reggeli kimaradt, de ezt nem bántuk, mert ilyen földi dolog az eszünkbe sem jutott. Enni, mikor a NAGY DOKTOR HAMER mesél nekünk, és tőle tanulunk?! Délután megkértem Őt, hogy dedikálja a Tudományos táblázatomat, amit szívélyesen meg is tett! Én majdnem elaléltam a gyönyörtől, amikor Juli felolvasta, hogy mit írt bele. Ezt a becses írást bárki megtekintheti a tanfolyamaimon, előadásaimon, most nem írom le, de azt igen, hogy mit írt a végére. Azt, hogy a Te Geerded!!! Hihetetlen, hogy ilyet írt nekem egy zseniális lángelme! Nem jutottam szóhoz, csak óvatosan „ráugrottam” és megöleltem. Dr. Hamerben, illetve Geerdben egy olyan embert ismertem meg, mint még soha. Majd 77 éves kora ellenére élettel, szeretettel, érdeklődéssel, tisztelettel teli hihetetlen lélek! Az az óriási tudás, ami a fejében van felbecsülhetetlen értékű. Mindemellett egy igazi úriember. De olyannyira, hogy ilyet nagyítóval kell keresni a Világban.

Úgy beszélt hozzánk, úgy tanított minket, mintha ezer éve ismernénk egymást. Az a felhőtlen kacagása szívet melengető érzés volt! Ittuk a szavait, amit Juli lelkesen fordított nekünk. Miután dedikálta a könyvemet elvitt minket az otthonában, amin mi annyira meghatódtunk, hogy alig bírtunk megszólalni. Vajon hány embert tisztelt meg, hogy az otthonába is elvitte? Hihetetlen érzés volt ennek a Nagy Embernek az otthonában lenni! Ezek után az Osló fjodhoz furikázta kis csapatunkat a 35 éves kocsiján, amiben még Dirk is ült. A fjord fantasztikusan gyönyörű volt! Ő pedig csak mesélt, és mesélt. Aztán fotóztunk, és Vele is készült néhány csudaszép kép, amitől ismét elaléltunk.

Miután teleszívtuk a tüdőnket a fjord friss levegőjével, kiélveztük a csöndet, a kék vizet és eget, sétáltunk kagylókat szedtünk és természetesen jó sokat beszélgettünk, már jelzett a gyomrunk. Elvitt a kedvenc éttermébe, ahol előző nap narancslét ittunk. Itt nagyon szeretik Őt. Meghívott négyünket vacsorára, hisz addigra bizony vacsoraidő lett. Miután meghallgattuk Geerd csodálatos melódiáját, jól belakmároztunk. Mellesleg ezt a dalt, Magyarországon, magyar kórus énekelte fel CD-re. 19 óra körül Ő hazament, mi pedig tettünk egy kis sétát, ebben a csöndes kisvárosban, majd hazaslattyogtunk a szálláshelyünkre. Az izgalmaktól eltelve, ismét nem kellett ringatni bennünket, egy pillanat alatt el is aludtunk.

 

2012. március 22. Meghívtuk Geerdet reggelizni, majd ismét jött a végeláthatatlan viccelődés, beszélgetés és természetesen a tanulás. Aztán lementünk a kikötőhöz egy különleges halleves ebédre. Mire nekiláttunk a fenséges lakomának, már 17 óra volt. De nem számított! Hamer doktor velünk volt, és mindenki felhőtlenül jól érezte magát. Az estebéd után (19 óra körül) Geerd hazament, mert ilyenkor hívják őt telefonon az emberek a Világ minden tájáról. Mi pedig sétáltunk az álmos kisvárosban.

 

2012. március 23. reggel ismét eljött hozzánk Geerd reggelizni, ami megint izgalmas mozgalmas beszélgetésbe, tanulásba csapott át. CT-ket elemeztünk, rengeteg esetpéldát mesélt, és sok-sok új kutatási eredményét megosztotta velünk. Délutánig folytattuk, majd el kellett mennie, és megbeszéltük, hogy 45 perc múlva találkozunk a kikötői vendéglőnél. Utána ismét ettünk egy feledhetetlenül finom hallevest, amit a desszert követett. Az egész délutánt itt töltöttük izgalmas beszélgetéssel.  Ezek után egy kicsit sétáltunk, majd az estét, ismét együtt töltöttük vidám beszélgetés közepette. Juli eddigre úgy elfáradt a megfeszített agymunkába, hogy egy kis pihenésre vágyott. Ugyebár, immáron harmadik napja fordított rendületlenül! Éjjel 23 óra volt, mire magunkra maradtunk. Beájultunk az ágyainkba és reggelig úgy aludtunk, mint a bunda.

 

2012. március 24. A hazaindulásunk napja. Reggel ismét együtt reggeliztünk, de most már hatosban. Geerd, Bona (Geerd kedvese), Juli, Gyuri, a Kedvesem és én. Ja, és majd elfelejtettem Basso az óriási boxer, Bona és Geerd kutyája. Ő is nálunk volt, már este is „nagy örömömre”! Én egy kissé félek a kutyáktól, így nem győztem menekülni a kutyustól.

Ezután, olyan dolog történt, amit soha nem is reméltem. AJÁNDÉKOT KAPTAM, A NAGY HAMER DOKTORTÓL!!! A Julinak hozott egy Tudományos táblázatot, hogy neki is tudjon dedikálni, majd nekem dedikálta a legújabb, még meg sem jelent könyvét, a prototípus egyik darabját! Nem elég, hogy ajándékot hozott nekem, még Ő akart beleírni! Azt írta bele, hogy ezzel a könyvecskével, még jobban tudom tartani a szemináriumokat! Végül aláírta, hogy: a Te Geerded! Azt hittem menten elájulok ekkora gesztustól! Ehhez, egy DVD is jár, egy csodaszép muzsikával, amit Hamer doktor szerzett és írt! Hihetetlen dolgok történnek velem!

Aztán 11 órakor elindultunk a 35 éves Mercedes-sel a vasútállomásra. Ott még készítettünk néhány képet, majd érzékeny búcsút vettünk. Geerd megköszönte nekünk az együtt töltött napokat, mi pedig nem győztünk szabadkozni, hogy mi köszönünk mindent!!! A vonat ajtajában állva, még puszikat küldött nekünk Geerd és Bona, mi pedig hevesen viszonoztuk, míg láttuk őket. Miután a vonat elindult, tudomásul kellett vennünk, hogy életünk legjelentősebb kirándulása a végéhez közeledik.

Tele energiával, rengeteg élménnyel feltöltődve ültünk a vonaton. Nem lehet szavakba önteni azt, hogy mit éreztünk. A Világ legcsodálatosabb embere mellett lehettünk majdnem négy napig! Ezt már senki nem veheti el tőlünk. Összegeztük az elmúlt napokat, és rájöttünk, hogy minden várakozásunkat fölülmúlta a Sandefjordban töltött négy nap. Egy ilyen kvalitású ember közelében lenni hihetetlen érzés. Tőle mindenki tudna tanulni! Hogy mit? Toleranciát, emberséget, türelmet, elfogadást, szeretetet, történelmet, világnézetet, illemet, humort, teológiát, és természetesen a GNM-et!

Még hátra volt két fel-és leszállás, repülővel. Mostanra, már rutinos „repülőző” voltam, így kiélveztem az összes repülés adta örömöt. Budapesten 23 órakor szállt le a gépünk. Míg Julit és Gyurit hazavittük, konstatáltuk, hogy ennyit, már nagyon régen nevettünk! Jól megerősítettük a nevetőizmainkat, felkészülve a dolgos hétköznapokra. Már itthon vagyunk néhány napja, de nekem még nem sikerült teljesen asszimilálódnom, és azt hiszem bátran mondhatom ezt a többiek nevében is.

 

Tudom, hogy életem egyik legfontosabb utazása, a pályafutásomban pedig a legfontosabb mérföldkő volt ez a Norvég út. Soha nem fogom elfelejteni azt az érzést, amit Dr. Ryke Geerd Hamer közelében éreztem! Ez, fog mostantól motiválni minden cselekedetemben. Igyekszem olyan szeretettel és türelemmel fordulni embertársaim felé, mint Dr. Hamer, akinek az életét minden eszközzel igyekeznek megkeseríteni, és Ő mégis emelt fővel, szeretettel és türelemmel fordul mindenki felé.

Isten áldja Hamer doktort!

Szeretettel Csákvári Eszter

 

2012-03-30.

Íme néhány kép:

sdc10366_kicsi

sdc10403_kicsi

sdc10423_kics

sdc10425_kicsi

sdc10440_kicsi

sdc10451_kicsi

sdc10452_kicsi

sdc10457_kicsi

sdc10462_kicsi

sdc10493_kicsi

sdc10494_kicsi

sdc10515_kicsi

sdc10517_kicsi

sdc10519_kicsi

sdc10527_kicsi

sdc10590_kicsi

sdc10619_kicsi

sdc10644_kicsi

sdc10697_kicsi

sdc10714_kicsi

sdc10717_kicsi

sdc10805_kicsi

xsdc2dsc01627_kicsi

xsdc2100_9254_kicsi

xsdc2100_9270_kicsi

xsdc2100_9272_kicsi

xsdc2100_9277_kicsi

xsdc2100_9278_kicsi

xsdc2100_9285_kicsi

xsdc2100_9295_kicsi

xsdc2100_9326_kicsi

xsdc2100_9383_kicsi

Share/Save/Bookmark